A beszámoló eredetileg a koncert. hu-n jelent meg.
ALAPOK
Tátrai Tibor nyughatatlan. Idén hetvenegy éves, de nem bír magával.: tavaly új együttest alapított, ez a godfater. Így, kis g-vel. Pedig Tátrai mögött így is tetemes életmű áll. Gitározott ő már mindenhol is, ahol míves muzsikát lehetett művelni: Kárpátia (ez természetesen nem a mai Kárpátiát jelenti), Tűzkerék, Juventus, Syrius, Olympia, Generál, Török Ádám és a Mini, Új Skorpió, Hobo Blues Band, Magyar Atom, Boom Boom, Latin Duó, Tátrai Band, Tátrai Trend, És most a godfater. Amelyben nem ő az egyetlen, aki virtuóz a maga hangszerén. Mindnyájan azok.
Amely együttesben mindenki más kölyöknek számít mellette. Az együttes tagjairól a következőt olvasom a Rock Diszkont oldalán, a 0 címet viselő (a 0 az nulla) cédéjük alatt.
Borlai Gergő lassan kijárhat a világsztár titulus, vagy félezer lemezen játszott már együtt neves hazai és külföldi muzsikusokkal.
Az énekes-billentyűs Szebényi Dani manapság korosztályának egyik legjobb hangja, vezéregyénisége, kétszáznál is több felvétel közreműködője, dalait pedig már 100 milliónál is többen hallgatták meg a különböző streaming felületeken.
Gotthard Mihály gitárosvirtuózban sokan Tibusz méltó partnerét látják, szakmai berkekben ismerik és elismerik, szintén megannyi formációban (többek között az Ocho Machoban) megfordult már.
Kéri Samu a Berklee Egyetem eddigi első és egyetlen magyar basszusgitárosa, a legfiatalabb a társaságban, a zenekari szinten ez az első komoly megmérettetése, játékával kiválóan illeszkedik az igen előkelő társaságba.
Közreműködik:
Lengyel Johanna – vokál
Zabos Regina – vokál
Aki árgus szemekkel figyeli az urakat, több magyar formáció berkein belül is találkozhatott velük. Ami a tájékozatlanok számára talán meglepő, számos jazz-lemezen is. Borlai Gergő együtteseit, együttműködéseit fel sem sorolom, annyian vannak. Szebényi Dani a Kowalsky meg a Vegá-ból érkezett.
A 0 CÍMŰ LEMEZ
Valamint azt, hogy a lemezt élőben, javítások nélkül vették fel a parádi Freskó étteremben. Hoppá és hűha! Egyébként nem voltak gátlásosak, gyakorlatilag az egész anyagot rögzítették képen is, majd felnyomták a YouTube-ra.
A magam részéről alapvetően semmi bajom a cover-dalokkal, de különösebben nem is keresem őket. Van, amelyik jól sikerül, van, amelyik nem annyira.
A második godfater. dal, amit meghallgattam az eredetiben Deák Bill Gyula által énekelt Ne szeress engem volt. Amely dalnak az újra játszása Bill után: Isten-kísértés. Az, hogy legalább akkorát üt ez a feldolgozás mint az eredeti, elsősorban és mindenekelőtt Szebényi Dani érdeme. Meg sem próbál úgy énekelni mint Bill, ez eleve lehetetlen vállalkozás lenne, ám ezáltal a maga képére és hasonlatosságára formálva a dalt erőlködés és izzadtság nélkül felnő hozzá. Amikor hallgattam a godfater.-t azt mondtam: ilyen nincsen. Aztán mégis volt. Innentől már teljesen meg voltam véve. Nem mintha Tátrai neve nem lett volna elég. De a helyzet az, hogy bár Tátrai játéka mindig lenyűgözött, a zenék, amikben játszott, nem mindig visszhangzottak a lelkem mélyén. Most de és azonnal. Függetlenül attól, hogy saját vagy feldolgozás-dalokat játszottak. Az első lemezen 4:3 győztek a feldolgozások.
A cédé 2023-ban Fonogram-díjat kapott. (Mondjuk ezt nem értem, mert hol van még az év vége? Lehet, hogy időszakokat vizsgálnak, és Fonogram szempontból az év nem januárral kezdődik...)
A KONCERT 1.: Aron Andras & the Black Circle Orchestra
A koncert előtt egy nappal belehallgatgattam az előzenekarnak hívott formáció zenéibe. Két-három dalt teljes egészében meghallgattam, majd teszegettem odébb és odébb a videókat. Azon gondolkodtam teszegetés közben, vajon mi indokolta a meghívásukat a godfater. elé? Nem a zenei minőség, hanem a stílus tette fel velem a kérdést. Mert amit hallottam az az én ízlésemnek túlságosan countrys volt. Ami persze simán lehet jó, meg kedvelheti is, aki kedveli, de a magam részéről Mark Knopfler figyelésével is akkor álltam le, amikor a szólólemezei erőteljesen ebbe az irányba mozdultak el. Mert én viszont annyira nem kedvelem.
Jelen esetben nagyobb baj, hogy a Budapest Parkban fellépő két zenekar stílusa köszönőviszonyban sincs egymással, s azért, már csak az előzenekar védelmében is, valami sokkal godfater-kompatibilisebb muzsikát játszó társaságot kellett volna lelni. Ez volt a véleményem a YouTube-ot hallgatgatva.
Az még megütötte a szememet, hogy Áron Andrásnak azt írta valaki, hogy az élete egyik legnagyobb áldása, hogy ismerheti őt mint embert és mint zenészt. Mármint a hozzászóló Andrást.
Fotók: Mohácsiné Palásti Márta (www.martassist.hu)
Aztán amikor színpadra léptek és eljátszottak néhány dalt, konstatáltam, hogy amit a YouTube-on hallgattam, az úgy volt igaz, ahogy hallgattam: a muzsika jól szól, egyben van, igen, countrys. Egyébként a közönségnek, aki nem mi voltunk, tetszett: dalról dalra nagy tapsot kaptak. Mi pedig (mi, azaz Szerelmetesfeleségtársam és én) ki tudtunk kérni két sört, meg még kettőt, szelfizgettünk, és közben beavattam őt a godfater. kivagyiságába. Mármint, hogy ki kicsoda az együttesben.
Nem kritizálok ennyi tetszésnyilvánító embert, minden adott, hogy mi mentünk szembe az autópályán. Nekem továbbra sem illett egy cseppet sem össze a két zenekar. Hogy a countryt nem szeretem, nem az ő hibájuk. Tegnap kiderült, így tizenöt év után, hogy SzFT sem szereti.
A KONCERT 2.: godfater.
Most van az, hogy nincsenek szavak. Illetve vannak, csak túl nagyok. Szerelmetesfeleségtársam fogalmazta meg a koncert háromnegyedénél:
Voltunk idén egy csomó koncerten, de ez „A” koncert!
Ugyanis nem volt olyan dal a setlist-ben, amelyiket ne élveztünk volna. De komolyan: egytől-egyig rendben volt mindegyik.
„Rendben volt”... mennyire nem fedi le ez a szó, amit hallottunk! Dehogy, nem csupán rendben voltak ezek a dalok... Nekifutok újra!
Az, hogy a godfater. repertoárjának több mint a fele feldolgozás, nem alibi az alkotóválságra. Mert a kezük alatt olyan új ruhát, köntöst kaptak a muzsikák, hogy csoda lett belőlük, s amelyik előtte is az volt, az még nagyobbá vált.
Mondtam, hogy nagy szavak jönnek...
De még előbbről kell kezdenem! A godfater. zenészei mindnyájan a hangszerük virtuózai. Rendben, hogy ezt eddig is tudtuk, csakhogy egészen más olvasni a dinoszauruszról olvasni, képeskönyvben nézegetni, mint amikor a sarkon befordulva ott áll előttünk.
*
S akkor ott a színpadon öt zenei nagyágyú, közöttük is a Godfater Tátrai Tibusz, alias magyar gitárkirály, és amikor muzsika lesz ötük jelenlétéből, akkor több minden nem történik meg.
- A zenekar nem Tátrai kísérőzenészeiből áll össze, hanem Tátraival együtt egy zenekart alkotnak. Egyenlő jogokkal, improvizációs lehetőséggel, színpadi jelenléttel.
- Ezt annyira vedd komolyan, hogy még a két nem csupán szép és csinos vokalista hölgynek is biztosítottak szólólehetőséget! A Ne szeress engem végén minden hangszer nélkül, a dal befejezéséül Dani szöveg nélküli énekbe kezdett. Amit átvett az egyik hölgy, majd ismét Dani, majd a másik hölgy, majd Dani, majd az egyik hölgy, etc. De így volt olyan, hogy az egész BP Parkot kizárólag egy-egy vokalista hangja töltötte be!
- Bármennyire világklasszis az összes zenész, egy pillanatig sem vált köldöknézős öncélúság a muzsikából.
*
Aztán azt képzeld el, hogy egy eddig basszerból diplomázott egyedüli magyar basszeros, aki eddig együttes nélküli volt, nincsen rockzenei előélete, olyan szólót nyom le, hogy
- Szemmel sem tudod követni a kezét.
- Közben is muzsika szól a keze alól.
- Olyan ovációt és tapsot kap a szóló végén, hogy az csuda!
*
Meg azt is próbáld elképzelni, hogy a dobos, aki mondj egy nevet, azzal is játszott már, és három szólólemeze van (mondom: dobos!) és bír némi felesleggel, minden dalt dobszólónak tekint, mégsem ver szanaszéjjel egyet sem, és bakker, nem hiszed el: MOSOLYOGVA dobolta végig a koncertet! Ez komoly, Isten bizony! Most mondjam, hogy például az eljátszott két Skorpió számból, az Álljatok meg!-ből és a De jó lenne haver-ből uszkve trash metált csináltak, s Borlai úr azt is mosolyogva ütötte végéig?
Azon tűnődtem, hogy ha nekem egy számot végig kellene vernem az ő energiájával, hát utána hordágyon vinnének ki, végkimerüléssel. Ha egyáltalán és nem koporsóban.
*
Igen, Dani. Az ének és a billentyű. Hol volt ez az ember az eddigi életemből? Jó, a Kowalsky meg-ben, de az én életemből hol volt? Mind billentyűileg, mind énekileg...
S itt egy pillanatra stop! A tegnap este egyetlen kritikája, hogy Dani énekhangosítása nem volt az igazi. Halk volt és kivehetetlen. Ha nem ismertem volna dalszövegeket, hát innen lehetőségem sem volt megismerni őket. A felkonfok teljesen elvesztek, bármennyire is koncentráltunk.
*
Mondjam el azt is, hogy például Tátraiban annyi alázat van/volt, hogy nem egy helyen teljes szólókat engedett át a fiatal gitárvirtuóznak? De nem ám csak szólócskákat, hanem komplett szólókat. Volt, amit ketten játszottak, és Tibusz volt a rövidebb.
*
Az első számtól olyan vibráló energia jött a színpadról, hogy azt elmondani nem tudom. Paks 2-őt a godfater. színpadképessé tette. Vagy mi... Jöttek, láttak, győztek, felszántották, felsózták, felemelték, átölelték a közönséget.
*
Nekem koncertenként csak egy-két olyan pillanat szokott bekövetkezni, amikor az van, hogy csak a zene van. Amikor tetőtől-talpig átjár a muzsika, bennem, nekem szól minden hang, felemeltetem, összezúzatok, újjászületek, szó nincsen, csak egymásba kapcsolódó, fonódó hangok, hangszerek vannak.
Nos tegnap a godfater. koncertjén, eskü, minden számnál jött ilyen pillanat! Már a harmadik esetben azt mondtam, több már nem jöhet. De rendre és sorra tévedtem. Mindegy volt, hogy általam ismert vagy ismeretlen dalról volt szó.
*
Fent voltunk a VIP teraszon. Jó volt ülni. De azt hiszem, soha többet nem megyünk oda. Rockkoncerten voltunk és a mellettünk pult mellett állók üvöltő beszélgetése, röhögése, kurjantásai nagyon zavarók voltak. Fel nem foghattam, mi a fenének jöttek el a koncertre, s ha már, akkor miért a VIP-teraszra, s ha már oda, akkor a francért nem azt figyelik, mi zajlik a színpadon. S ha meg nem érdekli őket, hát akkor....
*
Hazafelé összekaptunk SzFT-vel. Az összekapás témájának semmi köze nem volt az este csodájához. Amit megszentségtelenítettünk. De előtte még áradoztunk egy jó nagyot arról, amit láttunk, hallottunk.
Minek kellenek ide mindenhonnan jött rockzenészek, amikor nekünk ilyenek vannak talonban?
Véget ért a koncert, de én ma hajnalban is azzal ébredtem: belül szólt tovább a muzsika. A munkába menet végig hallgattam először a teljes lemezt, aztán bestofoltam. Rajongok A Hold a földön című számért, de a szövegét csak nagyon töredékesen értem. Esetleg valakinek, írásban...?
