Koncertbeszámolók, zenei könyvek értékelései, zenehallgatás

Moha zenét hallgat

Moha zenét hallgat


Majnik László: Mindörökké Omega

Pompásan megírt, hozzáértő, de valamiért félbehagyott disco- és monográfia

2024. február 13. - Mohácsi Zoltán

A bejegyzés első megjelenési helye a koncert.hu.A blogbejegyzésem szokás szerint bőségesebb, képesebb. OMEGA. 1962–2021. Egy híján hatvan év muzsika. Van, aki nem szereti az Omega zenéjüét? Na, legalább válogatva...? PIPI BARÁTOM kedvence volt az Omega. Amíg élt. Mármint Pipi. De Pipi előbb halt…

Tovább

Phil Collins: Mindhalálig – Az életrajz

Egy legenda emlékezik. Nyolc éves a könyv, a legbúcsú turné naná, nincsen benne

A bejegyzés, módosított tartalommal a koncert.hu-n jelent meg. A bejegyzésben szereplő fotók a könyvből származnak. Számomra valahogy lassan állt össze a kép Phil Collins-szal, Peter Gabriellel meg a Genesis-szel. Ne felejtsd el: nem volt mindig internet, és ez az ország komcsi vezetés alatt…

Tovább

P. Mobil minden mennyiségben (koncert + Hegedűs: Mobilógia – Andrássy: A dal ugyanaz marad)

Amikor a dolgok összetalálkoznak: a P. Mobil koncerten és egy könyvben

A koncert.hu-n is megjelent a bejegyzés, bár ott csak a  könyvekről van szó. Egy koncert, egy könyv és rock and roll! Teljesen ártatlan vagyok! Hiába is próbálnak ijesztegetni! (Nem jó, ez Bikini, nem Móóóbil.) Eszemben sem volt így összehozni a dolgokat, de nem is tudtam volna, mert amikor a…

Tovább

Molnár György – Tóth Péter: Omega ​a gitár mögül (Ahány kép, annyi történet)

Érdekes, informatív, de végső soron súlytalan kis színes a Stones utáni legöregebb zenekarról

A bejegyzés eredetileg a koncert.hu-n jelent meg, de a könyves blogomon is megtalálhatod. Molnár György az a szakállas fazon az Omegából, akinél gitár van, néha cilindert hord, néha meg fehér, a lába között térdig lógó nadrágot. S aki, hála a Teremtőnek, még él az együttesből. A másik taggal,…

Tovább

Presser Gábor: Presser könyve 2.

Ez nem egy másik könyv, hanem ugyanannak a második része – mondja Presser, és igaza van

 „ Azt mondták, a második sokkal nehezebb lesz. Az biztos. De én nem ijedtem meg. Mert ez a könyv nem a második, hanem az első könyv második fele. Nem is »ugyanolyan«. Ugyanaz. Csak egy évvel később lett kész. Van abban valami szívvidító és kétségbeejtő is, amikor szerzők, szerkesztők keresnek…

Tovább

Ócsag Andrea: Emlékutazás – Török Ádám – 70 év lenyomata

Egy majdnem jól sikerült memoár avagy milyen kötet jött össze a magyar progrock egyik dinójáról

Ha már újravarázsolták a Központi Könyvtár zenei részét, körülnéztem, lapozgattam, és az Ákos-könyv mellett ezt hoztam magammal. Mert Török Ádám piszok jó zenész, és mert számomra mint figura annyira nem jön be. Semmi konkrét, csak blikk. De ez sosem zavart abban, hogy a zenei nagyságát elismerjem.…

Tovább

Chris Welch: Iron Maiden – Történelem a dalok mögött

Szebb mint amennyire hasznos, de nem haszontalan

Valamikor a nyolcvanas évek közepén történt, hogy az Iron Maiden talán először hazánkban járt, és az egykori MTK-stadionban koncertezett. Akkoriban olyan olcsók voltak a koncert-jegyek, hogy kíváncsiságból is el lehetett menni egy-egy előadót megnézni. Az is igaz, hogy akkoriban még nem is jöttek…

Tovább

Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa

Impozáns kutyafutta egy életműről

Szerelemtesfeleségtársam édesanyján néha igen-igen elcsudálkozom. Nem csupán azon, milyen fantasztikus pogácsát süt, még csak nem is azon, milyen agilis, ha valamit el akar intézni, hanem a zenei ízlésén. Gondolnád például, hogy az egyik neki adott ajándékunk egy Korál-koncert jegy volt? Úgy…

Tovább

Presser Gábor: Presser könyve 1.

Egy letehetetlen, ám rettentően kócos könyv

Fúúúúúú!!! A Presser könyvet írt! Az úgy kezdődött, hogy a fene tudja miért és hogyan, de egyszerre csak azon kaptam magamat, hogy a kedvenc zenekarom az LGT. Amikor az egyik karácsonyra kaptam egy Supraphon-lemezjátszót (ha megfelelő az életkorod, emlékszel  rá, a rácsatolható teteje volt a…

Tovább

Göbölyös N. László: Dalnok a balkonon (A Jethro Tull története)

Egy lehetőségeihez képest pompás könyvecske a Jethro Tull-ról

Nem emlékszem pontosan, mikor és hogyan kezdődött a zenei ébredésem Az megvan, hogy valahol hét év alatt a Szerdahelyi utcában szól a Mami blue és az Add már, Uram az esőt, és mindkettő tetszik, s hogy a családi összejöveteleken szól a cigányzene, és nagyon nem tetszik a Hopp, te Zsiga, de aztán…

Tovább
süti beállítások módosítása