Csak egy kattintásra vagy a könyvértékelés teljes szövegétől. Ennek oka ezúttal nem a Facebook számonkérhetetlen cenzúrája, hanem az, hogy könyvről van szó. Zenével foglalkozó könyvről, de könyvről. Tehát eredetileg a könyves blogra írtam meg a szöveget. S nem akartam kétszer…

A bejegyzés eredeti megjelenési helye koncert.hu, bár a két szöveg nem teljesen azonos. A The Dark Side of the Moon volt az első Pink Floyd lemez, amit hallottam. Lenyűgözött. A Money-t már ismertem róla, az néha megszólalt a rádióban. De azt, hogy ennyire összetett, energikus, szép zene, nem…

Valamikor a nyolcvanas évek közepén történt, hogy az Iron Maiden talán először hazánkban járt, és az egykori MTK-stadionban koncertezett. Akkoriban olyan olcsók voltak a koncert-jegyek, hogy kíváncsiságból is el lehetett menni egy-egy előadót megnézni. Az is igaz, hogy akkoriban még nem is jöttek…

Fúúúúúú!!! A Presser könyvet írt! Az úgy kezdődött, hogy a fene tudja miért és hogyan, de egyszerre csak azon kaptam magamat, hogy a kedvenc zenekarom az LGT. Amikor az egyik karácsonyra kaptam egy Supraphon-lemezjátszót (ha megfelelő az életkorod, emlékszel  rá, a rácsatolható teteje volt a…

S valóban, egy együttes, ami már akkor létezett, mikor néztem már kifelé a porból, amikor eszméltem, amikor rácsodálkoztam a múlt rendszer álságosságára, amit kint a Hajcsi szigeten láttam először, Nagyferó a Balkáni Tigris, negyven golyóval a testében medvetáncolt és hiába próbálták ijesztegetni,…

Pierrot-t mindig kedveltem. Tartása, kisugárzása van. Hiteles embernek tűnik, bármit jelent is az, hogy hiteles. Azonos önmagával, azzal, amit csinál. Ezért még a celebkedős zsürizésétől sem viszolyogtam. Erről a könyvben nincsen szó, ám nem szeméremből, hanem a kronológia miatt: később zsűrizett,…

Na nem, kérem, na nem! Ez a kötete mélyen méltatlan a Led Zeppelinhez is, és a Cartaphilus Kiadó zenészekről kiadott sorozatához is. Egyrészt, mert ez a párhuzamos életrajzos dolog hihetetlenül indokolatlan- Konkrétan, kifenét érdekel egy Zep monográfiában a teljesen ismeretlen szerző…

Nagyjából elfogult vagyok Vámos Miklóssal. Nagyjából, mert nem borulok térdre bármi előtt, ami Vámos, de az egész jelenség, ami ő: nagyon szimpatikus.  Nagyjából elfogult vagyok Bródy Jánossal. Nagyjából, mert nem borulok térdre bármi előtt, ami Bródy, de az egész jelenség, ami ő: többnyire…

Valahogy úgy volt ez, hogy persze, hogy naná, hogy előbb Bródy volt a szívemhez közelebb. Hogy is ne lett volna! „És ha egyszer rajtam, lánckerék taposna / Alattam a föld is, sírva beomolna.” És: „Ne gondold, hogy tiéd a világ!” Mint a jéghegy legcsúcsa. A szembenállás, a finoman megfogalmazott maró…

Mihály Tamás az Omega szürke eminenciása, a szótlan, háttérbe húzódó basszeros. Az Omega meg az a zenekar, ami ötven éve létezik, és mégis, miközben voltak komoly zenei hullámvölgyeik, csapnivalóan skierült lemezeik, meg olyan pazar anyagaik, hogy az ember (ha nem lenne pompás képzavar:) mindkét…