Koncertbeszámolók, zenei könyvek értékelései, zenehallgatás

Moha zenét hallgat

Moha zenét hallgat


Hugh Fielden: Pink FLoyd – Behind the Wall

Fal mögötti információk (is) a világ egyik legjobb rockegyütteséről

2022. február 08. - Mohácsi Zoltán

A bejegyzés eredeti megjelenési helye koncert.hu, bár a két szöveg nem teljesen azonos. A The Dark Side of the Moon volt az első Pink Floyd lemez, amit hallottam. Lenyűgözött. A Money-t már ismertem róla, az néha megszólalt a rádióban. De azt, hogy ennyire összetett, energikus, szép zene, nem…

Tovább

Chris Welch: Iron Maiden – Történelem a dalok mögött

Szebb mint amennyire hasznos, de nem haszontalan

Valamikor a nyolcvanas évek közepén történt, hogy az Iron Maiden talán először hazánkban járt, és az egykori MTK-stadionban koncertezett. Akkoriban olyan olcsók voltak a koncert-jegyek, hogy kíváncsiságból is el lehetett menni egy-egy előadót megnézni. Az is igaz, hogy akkoriban még nem is jöttek…

Tovább

Presser Gábor: Presser könyve 1.

Egy letehetetlen, ám rettentően kócos könyv

Fúúúúúú!!! A Presser könyvet írt! Az úgy kezdődött, hogy a fene tudja miért és hogyan, de egyszerre csak azon kaptam magamat, hogy a kedvenc zenekarom az LGT. Amikor az egyik karácsonyra kaptam egy Supraphon-lemezjátszót (ha megfelelő az életkorod, emlékszel  rá, a rácsatolható teteje volt a…

Tovább

Maróthy György: Közeli helyeken

Bikini 30

S valóban, egy együttes, ami már akkor létezett, mikor néztem már kifelé a porból, amikor eszméltem, amikor rácsodálkoztam a múlt rendszer álságosságára, amit kint a Hajcsi szigeten láttam először, Nagyferó a Balkáni Tigris, negyven golyóval a testében medvetáncolt és hiába próbálták ijesztegetni,…

Tovább

Major Mihály: Pierrot

Pierrot-t mindig kedveltem. Tartása, kisugárzása van. Hiteles embernek tűnik, bármit jelent is az, hogy hiteles. Azonos önmagával, azzal, amit csinál. Ezért még a celebkedős zsürizésétől sem viszolyogtam. Erről a könyvben nincsen szó, ám nem szeméremből, hanem a kronológia miatt: később zsűrizett,…

Tovább

Ralph Hullett – Jerry Prochnicky: Whole lotta led – Repülés a Led Zeppelinnel

Na nem, kérem, na nem! Ez a kötete mélyen méltatlan a Led Zeppelinhez is, és a Cartaphilus Kiadó zenészekről kiadott sorozatához is. Egyrészt, mert ez a párhuzamos életrajzos dolog hihetetlenül indokolatlan- Konkrétan, kifenét érdekel egy Zep monográfiában a teljesen ismeretlen szerző…

Tovább

Vámos Miklós: Ha én Bródy volnék

Nagyjából elfogult vagyok Vámos Miklóssal. Nagyjából, mert nem borulok térdre bármi előtt, ami Vámos, de az egész jelenség, ami ő: nagyon szimpatikus.  Nagyjából elfogult vagyok Bródy Jánossal. Nagyjából, mert nem borulok térdre bármi előtt, ami Bródy, de az egész jelenség, ami ő: többnyire…

Tovább

Stumpf András: Szörényi

Rohan az idő

Valahogy úgy volt ez, hogy persze, hogy naná, hogy előbb Bródy volt a szívemhez közelebb. Hogy is ne lett volna! „És ha egyszer rajtam, lánckerék taposna / Alattam a föld is, sírva beomolna.” És: „Ne gondold, hogy tiéd a világ!” Mint a jéghegy legcsúcsa. A szembenállás, a finoman megfogalmazott maró…

Tovább

Mihály Tamás: Basszus! Omega!

Mihály Tamás az Omega szürke eminenciása, a szótlan, háttérbe húzódó basszeros. Az Omega meg az a zenekar, ami ötven éve létezik, és mégis, miközben voltak komoly zenei hullámvölgyeik, csapnivalóan skierült lemezeik, meg olyan pazar anyagaik, hogy az ember (ha nem lenne pompás képzavar:) mindkét…

Tovább

Szakács Gábor: Heep! Heep! Hurrá!

A Uriah Heep története

Ez a második Szakács Gábor monográfia, amit olvastam. Sajnos ez sem jobb, mint az első, a Gary Moore-ról írt. Nem jobb, mert hihetetlenül felületes. Egy ilyen szintű, múltú és jelentőségű együttes harmincévnyi tevékenységét kilencvenvalahány oldalon elintézni, az bizony negatív teljesítmény. Az…

Tovább
süti beállítások módosítása