A bejegyzés első megjelenési helye a koncert.hu.A blogbejegyzésem szokás szerint bőségesebb, képesebb. OMEGA. 1962–2021. Egy híján hatvan év muzsika. Van, aki nem szereti az Omega zenéjüét? Na, legalább válogatva...? PIPI BARÁTOM kedvence volt az Omega. Amíg élt. Mármint Pipi. De Pipi előbb halt…

A bejegyzés eredetileg a koncert.hu-n jelent meg, de a könyves blogomon is megtalálhatod. Molnár György az a szakállas fazon az Omegából, akinél gitár van, néha cilindert hord, néha meg fehér, a lába között térdig lógó nadrágot. S aki, hála a Teremtőnek, még él az együttesből. A másik taggal,…

 „ Azt mondták, a második sokkal nehezebb lesz. Az biztos. De én nem ijedtem meg. Mert ez a könyv nem a második, hanem az első könyv második fele. Nem is »ugyanolyan«. Ugyanaz. Csak egy évvel később lett kész. Van abban valami szívvidító és kétségbeejtő is, amikor szerzők, szerkesztők keresnek…

Fúúúúúú!!! A Presser könyvet írt! Az úgy kezdődött, hogy a fene tudja miért és hogyan, de egyszerre csak azon kaptam magamat, hogy a kedvenc zenekarom az LGT. Amikor az egyik karácsonyra kaptam egy Supraphon-lemezjátszót (ha megfelelő az életkorod, emlékszel  rá, a rácsatolható teteje volt a…

Mihály Tamás az Omega szürke eminenciása, a szótlan, háttérbe húzódó basszeros. Az Omega meg az a zenekar, ami ötven éve létezik, és mégis, miközben voltak komoly zenei hullámvölgyeik, csapnivalóan skierült lemezeik, meg olyan pazar anyagaik, hogy az ember (ha nem lenne pompás képzavar:) mindkét…