Koncertbeszámolók, zenei könyvek értékelései, zenehallgatás

Moha zenét hallgat

Moha zenét hallgat

Nádas Barbara (Barbara and The Band) – Analog Music Cafe, 2023. 09. 24.

Vigyázó fületek Barbira vessétek! Moha bácsi nagyon szubjektív koncertbeszámolója

2023. szeptember 27. - Mohácsi Zoltán

soar_premiere_flier_2.jpg

A koncertbeszámoló eredetileg a koncert.hu-n jelent meg.

NÁDAS BARBARA nem ismert név a magyar poppiacon. Annyira nem, hogy még lemeze sincsen, csak egy lemeznyi muzsikája. Ez az Analog Music Cafe--s koncertje volt az első önálló koncertje. Fellépése már volt sok, én két előadását láttam itt-ott. 

Nádas Barbara egy határozott énekesnő: nagyon tudatosan építi a pályáját. S az sem mellékes, hogy a dalait ő maga írja. Nagyon gyorsan mondom: van egy minden porcijában vérprofi videóklipje, kicsit alább látható is.

Talán a szervezésének, talán a kiterjedt baráti, ismerősi körének köszönhető, de ezen az első önálló koncertjén, megítélésem szerint legalább százötvenen voltunk. Ha ezt a számot Azariah közönségének a létszámához viszonyítom, jelenleg még törpeminoritás Barbi rajongótábora. Ha azt nézem, hogy az egykori Uriah Heep- és Colosseum-tag Mark Clarke koncertjén mennyien voltunk a Barba Negra-ban, nagyon szép ez a szám. Különösen, hogy Mark Clarke-nak ez nem az első koncertje volt. Az élet meg relatív, tudjuk nagyon jól. 

A koncert középpontjában a meghirdetettek szerint a SOAR című dal premierje állt. Aztán úgy mindösszesen, bruttó a zene került oda. Nádas Barbara hangjával. 

S elmondom Barbi koncertjéről a legnagyobb dicséretet: EREDETILEG ÉN  NEM AKARTAM RÓLA ÍRNI. Egyáltalán nem volt ilyen a szándékomban. Szerelmetesfeleségtársam végett mentem el az Analogba. Bár elismerem Barbi kreativitását, énekesnői és zeneszerzői kvalitásait, de a muzsikája nekem nem volt szívcsücsök: nem az én zeném.

A koncertje óta ebben már egyáltalán nem vagyok bizonyos. Érdemes néha kilépni a komfortzónából! 

img_7869.JPG

Tóth Eszter fotója

BARBI KÉT FÉL KONCERTJE

Eddig két Nádas Barbara előadást láttam. Az egyik egy, a Kobuciban tartott tehetségkutatón való fellépés volt. A másik pedig a belvárosi Lámpásban egy majdnem ad hoc-jellegű, az éneket tekintve élő, a zenére nézve teljesen playback előadás.

Ilyen-olyan okokból egyik sem fogott meg igazán. Leginkább azért, mert Barbi ezeken minden szempontból nagyon visszafogott volt. Túlságosan visszafogott. Mind színpadi mozgásában, mind a hangja bemutatásában. Az igazsághoz tartozik, hogy a Lámpásban voltak ígéretes felvillanások. 

Ezzel szemben Barbi tegnap, az Analog Miusic Cafe-ban tarolt.

S a siker ellenére, meg minden alábbiakkal ellentétben, a színpadon zajló eseményeket figyelve, hallgatva, az volt a benyomásom, hogy amit látok és halok, még mindig csak egy több mint ígéretes út kezdete. Pedig ugyancsak rendben volt a koncert. 

AZ EGYSZEMÉLYES ELŐZENEKAR

Mert még ilyen is volt. Egy személy, egy gitárral. Neve is van a személynek, Oláh Marcellnek hívják. Játszott Coldplayt, Bagosi Brothers, Green Dayt, Azariah-t. Többek között. Jól játszotta őket, de kétségtelen, hogy az egy szál gitáros felállású zenekar egy idő után picit egyhangúvá lesz. Bár az is kétségtelen, hogy a srác hangja és a választott dalok ugyancsak kitolták, hogy ez bekövetkezzen. Talán inkább a dalok elég hasonló tempója volt, ami egy ponton icipicit sok lett. De mondom, rendben volt minden, nagyon kíváncsi lennék, Marci mit produkál, amikor egy zenekar is mögötte van! 

jkb09221.jpg

A koncertfotókat Juscallmekajab készítette 

Oláh Marcit egy üzleti mentorprogramról ismerem. Szerintem ő is azért ment oda amiért én: hogy egy kicsit ráncba szedje a művészi énjét és képes legyen rendszerekben gondolkodni. Nem egyszerű az önmenedzselés, és ez a program valóban hozzátett ehhez. Aztán ettől a mentorprogramtól teljesen függetlenül, véletlenül hallottam zenélni a Kispipában. Amikor felmerült a kérdés, kit hívjak előzenekarnak egy szál gitárral, rögtön ő ugrott be. 

Mert Barbi azon felül, hogy énekesnő, üzletasszony is. 

A Groovy Studioban próbáltunk, ami szintén a szívem csücske. Itt találkozik a zenei és a kis üzletasszony énem. Szerintem Budapest egyik legigényesebb próbaterme, Csóka Anita kolléganőmmel ketten vezetjük. 

jkb00606.jpg
Nádas Barbara és Csóka Anita, az üzleti partner és énektanárnő

MEGGYŐZŐ ZENEI FÉLMETAMÓRFÓZIS

Barbi zenekara, így, hogy ők Barbi zenekara a tegnapi színpadon, szintén friss formáció. A felállás klasszikus: gitár, basszusgitár, billentyű, dob. A billentyűssel, ahogyan azt Barbi a színpadon elmondta, két hete találkoztak. 

Zenekar tagjai: Vikukel Dániel, zongora; Németh Balázs Attila, basszusgitár; Kovács Kristóf, dob és Süveg Mátyás, gitár. 

Ez volt az első élőzenekaros koncertem, ahol a saját dalaimat énekeltem. Mindegyik zenésszel máshogy ismerkedtem meg.

Balázst ismerem a legrégebben. Vele Bécsben ismerkedtem meg, amikor dob-órára jártam Ősze Gergelyhez. Balázs aztán megkért, hogy énekeljem el egy dalát a lemezbemutatóján. A dalt Lombos Marcival írta, aki erdetileg el is énekelte volna, de a bécsi koncerten nem tudott ott lenni. Akkor zenéltem először Balázzsal.  

Matyi, a gitáros pedig Balázs barátja. Ő úgy került a képbe, hogy ettől a koncerttől teljesen függetlenül meghívott engem egy bulira, ugorjak be az énekesük helyett. Elvállaltam. Akkoriban jött a nagy lehetőség, hogy mehetek Amerikába koncertezni. Mondtam Matyinak, mi a helyzet, hogy teljesen időhiányba keveredtem, mert szeretnék itthon is egy koncertet csinálni, amin már a kinti műsort játsszuk. Ő, hogy gyakorolni tudjam a setlistet, felajánlotta a fél műsoridejüket a saját bulijukon.

Szintén szerepet játszott a Dani megismerésében a dob-óra. Kristófot, a dobost egy másik zenekarból ismerem, ahova vokálozni hívtak. Aztán beiratkoztam hozzá tanulni, mert hiányzott a dobolás. [Ti.: Barbi dobol is.) Az egyik óra előtt a Danival diskuráltak a teraszon, én pedig odapofátlankodtam. Bár szerintem ezt annyira nem bánták. Azóta több dalt írtunk Danival, és felkértem a dalok élő zenekarra való hangszerelésére is. 

Ezek után érthető, hogy Barbi dalai egészen másképpen szóltak, mint ahogy a koncert előtt hallottam őket. Az eddigi benyomásom az volt róluk hogy jó-jó, minőségi, minőségi, de a fenti klip dalán kívül, úgy igazán csettinteni egyikre sem tudtam. Arra sem igazán, mindössze viszonyítva. Nem azért, mert rossz dalok, hanem azért, mert egyszerűen nem tartoznak az általam kedvelt műfajokba. 

 A dalok új fellépő ruhát kaptak, új hangszerelést, izgalmat, jazzes pluszt, ami miatt azon kaptam magamat, hogy az udvarias figyelmem alattomban, suttyomban odaadó élvezetté változott. Mainstrream popzene ide-oda. (Meglepő fordulat volt, hogy csak Overthink, a fentiklip dala nem hozta a maga formáját.)

jkb00499.jpg

A zenei stíluseltolódást mindenekelőtt a billentyűs és a basszeros játéka okozta. Barbi zenéjét az új köntös izgalmassá,odafigyelőssé tette. Hogy legyen hivatkozási alapom, kértem Barbitól egy setlistet. Nem adott. 

Ezt csak azért nem küldöm még el, mert gyakorlatilag a készülő lemezem összes dala, így nem szeretném lelőni a poént. Tizenkét dalt játszottunk, és ebből 2,5 feldolgozás volt. Azért mondom, hogy fél, mert az intro-t is ide sorolom, a többi pedig a saját dalom.

Főként a „SOAR” című dal az érdekes most, hiszen ennek volt a premiere. Ezt Aaron Kaminnal írtam, aki The Calling gitárosa és dalszerzője. Így tiszteletből felvettem műsorra a Wherever you will go című slágerüket is.

A saját dalaim esetében a szöveget és a melódiát én írom, a hangszerelést általában Smithmusix készíti, de egy pályázat keretében dolgoztam már Marc Ursellivel is. Akad olyan dal, ami élő hangszerelést kapott, illetve olyan is, ami baráti jammelésen született. Hosszasan sorolhatnám a zenészeket, dalszerzőket, akik hozzátettek valamit ehhez a produkcióhoz. Egytől egyig hálás vagyok nekik!

Így nem tudom elmondani, melyek voltak azok a dalok, ahol el kezdtem figyelni, melyek azok, ahol már nem figyeltem, pusztán élvezkedtem. Például afelett, amikor Barbi kiengedte a hangját. Ezt már nagyon szerettem volna hallani tőle. Így, ahogy most hallottam. Aztán az is tetszett, hogy bár alapvetően popzenét hallgattunk, mégis volt, ami rockosabban szólt, volt, ami kicsit karibis volt, volt amelyik simán csak jó poposan. 

S csuda jó volt látni, hogy Barbi a testével is meri élvezni a zenét, s belakja a színpad neki jutó terét. 

A koncert végén már táncolt a közönség egy része. Szerintem ez sokat mondó. Ahogyan az is, hogy visszatapsoltuk a színpadon állókat. Na, Barbin itt látszott első alkalommal zavar: 
– Nem készültünk ráadás dallal... Mondjátok meg ti, igen, bekiabálással, hogy melyik legyen az! 

S Nádas Barbarát élete első önálló koncertjén visszatapsolta őt a közönség.

 *

POST SCRIPTUM: Lapzárta után fedeztük fel Barbi új dalát a YouTube-on, ez a koncert címadó dala.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsizenethallgat.blog.hu/api/trackback/id/tr3518221779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása