A TITOK NYITJA

Rövid egymásutánban, gyakorlatilag március óta ez volt a negyedik Keep Floyding koncert, amire elmentünk. Jó, a dologban van egy nagy adag lokálpatriotizmus és kényelmesség is: Kaszásdűlőn lakunk, és az együttes három koncertje az Aquincum Múzeumhoz kötődött. Az Aquincum Romkertben sorozatot tartottak, minden nyári hónapban egyet. Az elsőn és az utolsón volt szerencsénk ott lenni, amikor a második volt, mi éppen a Szigetközben voltunk. Az, hogy a tegnapi koncerten részt tudunk venni, a koncert előtt öt-hat órával derült csak ki Úgy örültem belül, mint egy kisgyerek, csak felnőtt férfi módjára simán máshogyan mutattam ki, amikor kiderült, hogy mégis mehetünk. Azon viszont, hogy ennyire örültem, jómagam is meglepődtem. Okozok még meglepetéseket magamnak. S ez azért nagyon vicces, mert ahogy leírtam már, a tribute-zenekarokkal nem nagyon tudok mit kezdeni. Akkor sem, ha cover-zenekarok. A fenti linken leírtam, miért nem. S lám, ezzel együtt fél év alatt négy Keep Flyding koncertre mentünk el. Ez sem szokásom egyáltalán. Ha valakit láttam koncerten, akkor egy évig majdnem biztosan nem vagyok rá kíváncsi. Ennek tükrében valószínűleg valamit elmond a Keep Floyding-ról ez a negyedik koncert-dolog. Ennek ellenére nem volt igaza a koncrt-hu-s szerkesztőmnek, aki már az előző Keep Floyding-cikkemet is ezzel a címmel jelentette meg: Moha bácsi Keep Floyding függő lett. 

El is mondom, mi a titok, a harmadik koncerten jöttem rá. Nem, nem  Floyd iránti rajongásom. Nem vagyok rajongó alkat. Szeretem a Floyd zenéjét, de úgy igazán a „Moon”-lemeztől, a régebbieket annyira nem, és érdeklődés hiányában simán hanyagolom a „The Final Cut”-ot és a „The Endless River”-t is. Szóval a Pink Floyd iránti minden tiszteletem és szeretetem ellenére nem az az ok, hogy négy Keep Floyding koncertre elmentem fél év alatt. Az ok roppant egyszerű: egyszerűen minden koncertjükön az tűnt fel, hogy nem méregetek, eredetit a magyarhoz, nem szőrözök egy-egy coverba átmenő hangszerelés vagy téma-átíráson, hanem egyszerűen és simán élvezem a Pink Floyd zenéjét, amit a Keep Floyding ad elő. Ennyi: tehát a hangsúly a hedonizmuson van, az élvezeten. Amióta csinálom ezt a blogot, illetve a koncert.hu-n megjelennek a beszámolóim, egy kicsit tudatosabban járok koncertre, próbálok jobban figyelni a részletekre. Ez jó is, rossz is. Azért rossz, mert egy kicsit nehezebben engedem el magamat, leszek önfeledt. De az a helyzet, hogy az utolsó két Keep Floyding koncerten teljesen simán sikerült elengednem magamat. Elvitt a zene. A Pink Floyd pazar muzsikája, amit a Keep Floyding pazarul ad elő. 

AQUINCUM ROMKERT

Arról, hogy milyen az Aquincum Romkert mint koncerthelyszín, már beszámoltam. Ebben tegnap este sem volt változás. Az viszont érdekes és dicséretes, hogy úgy fest, a Keep Floyding nem csupán a helyszínek adottságai végett változtat a látványon, hanem pusztán azért is, mert a változatosság gyönyörködtet. Teljesen mások voltak például tegnap este a fényhatások, egészen máshol voltak a fényszórók, mint az első Romkertes koncertjük esetében. Most valahogy ugyanaz több volt,szebb volt, akkor is, ha amaz sem volt egyáltalán gagyi. (Igaz, ha jól emlékszem, az előző koncerten a fénytechnikusuk nem tudott ott lenni...). A zenekari tagok színpadi elhelyezkedése a megszokott volt, azon nem változtattak. 

A MŰSOR

A Keep Floyding másik nagy ereje a számok sorrendjének, a setlist-nek a bátor variálása. Igaz, van is miből válogatniuk. De a számok bősége nem feltétlenül indokolná a setlist változását. De a változatosság, mint tudjuk, gyönyörködtet. Úgy fest, nem csupán a közönséget. 

Persze, minden előadó esetében vannak dalok, amik nélkül nem lehet koncert. Akkor sem, ha ezek a dalok közhelyszerűvé válnak a rengeteg játszás miatt. Pláne, ha még a tömegmédiában is elfordulnak. (Mondjuk ott olyan csettintősen jó zene azért nem jellemző.) De a közönség nagy része mégis igényli ezeket a darabokat. A Keep Floyding sem hagyta ki Wish You Where Here-t, a Time-ot, a Money-t, a Shine On Your Crazy Diamond-ot és a Comfortably Numb-ot. (Ami azért hosszban nagyjából egy fél koncert.) De a másik fél koncert anyagát bátran váltogatják. Így került a mostani előadásba például a számomra teljesen ismeretlen Floyd-dal, a Biding My Time vagy éppen David Gilmoura szólókarrierjének egy kompozíciója, az In Any Tongue is. Aminél szintén vakartam a fejemet, a koncerten, hogy mit is hallok. (Köszönöm a setlist-segítséget, Garda Zsuzsa! :-) )

S itt megállok egy pillanatra. Az egyik értékelésemben szóvá tettem, hogy az együttes nem kommunikál a koncertjein a közönséggel, hiszen még a tagokat sem mutatták be. A következő koncerten Goldschmidt Gábormár bemutatta a tagokat, és szóvá tette, hogy szóvá tették neki ezt a hiányosságot. Akkor én most újra szóvá teszek valamit. Immár több volt a közönséggel való beszélgetés. De azon kívül, hogy „Köszönjük!”, lehet, érdemes lenne néha magáról a zenéről is szólni valamit. Tény, Gábor most például annyit mondott a Bilding My Time-ról, hogy: „Talán csak kislemezen jelent meg”, de slusz, többet sem. A szám címét sem. Ahogy az In My Tongue esetében is csak éreztem, hogy valami „baj” van a dallal, nem teljesen Floyd-osan szól, az énekszólam pedig egyáltalán nem, meg azt, hogy nem régi nótáról lehet szó, de itt véget is ért a „tudásom”. Rendben van, a legnagyobb Floyd nótákat talán nem kell minden egyes alkalommal bemutatni, körülírni (bár miért ne?), ám az ilyen, bátran állítom, a plebsz számára ismeretleneket bizony de. Amikor például a Summer '68 című dalt hallottam tőlük („A klaviaturistának ez a kedvenc száma, pedig csak a legjobb Beatles dal a Pink Floyd repertoárjában.” – mondta róla szépszemű kedvesem) egyszerűen nem tudtam hová tenni, még ha az időben nagyjából el is helyeztem. Igazából nekem most is kakukktojás. Nagyon jól esne róla pár szó. 

S ezek szerint az együttes nem kizárólag Pink Floyd zenét játszik. Ami, szerintem, egyáltalán nem baj. (Sőt, ahogy említettem is már, csendes, magányos gondolatmenetem egyikében, a magam részéről teljesen simán el tudnám képzelni, hogy a Floyd stílusában saját zenét komponáljanak. Valahogy úgy, ahogyan tette ezt az Eloy a Floyd, vagy a Marillion a Genesis vonatkozásában. De ez csak csendes tűnődés.)

Az est egyik, talán legnagyobb fénypontja Szerelmetesfeleségtársam kedvenc Gilmour-szerzeménye, a High Hopes volt. Eddig minden Keep Floyding koncerten azt várta. A szünetben nem bírta ki, és odament Goldschimdt Gáborhoz (ének, gitár), és megkérdezte, ma elhangzik-e a dal. Bizony úgy jött vissza, hogy az örömtől világított, az alkonyból egy kicsit helyi nappal lett.
– Lesz!
Volt. De még hogy! Fel is vette az egészet. Ahogy hazaértünk, rögtön meg is nézte. 
– Azért, tudod, ez a Pink Floyd a rockzene Bach-ja!

 A ZENÉSZEK

Nos, ők a zenészek: 

Goldschmidt Gábor: gitárok, ének
Tóth András: gitárok
Segesdy Márton: billentyűk, ének
Heinfarth György: dobok
Balázs Bálint: basszusgitár, ének
Haáz Imre: szaxofon
Garda Zsuzsa: ének
Simon Edina: ének

Nos, ők zenészek. Jó zenészek, De egytől egyig. Beleértve a vokalistákat és a szaxfonost is, aki tegnap különösen élt, és varázslatosat muzsikált. Garda Zsuzsát a számomra ismeretlen dalcímek miatt megkerestem ma. Írásbeli beszélgetésünk közben bocsánatot kért a tegnapi teljesítményéért: rettenetesen be van gyulladva a torka. Miután véget ért a Great Gig In the Sky Zsusza és Edina üvöltős vastapsot kapott. Csak úgy mondom. A rettenetesen gyulladt torkával...

S tegnap is lejött, hogy a Keep Floyding élvezi, amit művel. Nagyon élvezi. S ez persze átjön a közönségnek is.

Még humoruk is van, főleg a dobos nem bír magával. (A Dogs lassú billentyű-dob duója közben, megjátszott unott arccal ütötte az egyszerű ütemét, majd úgy csinált, mintha az órájára nézne, utána kivigyorgott valakire a közönség felé. Vagy: az együttes bejelenti, hogy még egy ráadást eljátszanak. Mindenki megy a helyére, a maga hangszeréhez, és nyakba akasztás közben egy húr megszólalt a basszusgitáron, mire a helyét még el nem foglaló dobos meghajolt a dobjai mögött, és kiszólt: „Ennyi volt, nagyon köszönjük!”)

Mit mondjak még? Ha alkalmad van rá, menj, hallgass és nézz Keep Floydngot! A MÜPÁ-ban szeptemberben előadják a teljes The Wall albumot. Állítólag még van néhány jegy

A KONCERTEN ELŐADOTT SZÁMOK: 

Astronomy
Summer 68
Have A Cigar
Biding My Time
Set the Controls
Dogs
Shine On You Crazy Diamond part 1. 
Dogs of War
Time
Great Gig In the Sky
In Any Tongue
Money
Wish You Where Here
Comfortably Numb
High Hopes

A beszámoló a koncert.hu támogatásával született.

5/5