Na nem, kérem, na nem!

Ez a kötete mélyen méltatlan a Led Zeppelinhez is, és a Cartaphilus Kiadó zenészekről kiadott sorozatához is.

Egyrészt, mert ez a párhuzamos életrajzos dolog hihetetlenül indokolatlan- Konkrétan, kifenét érdekel egy Zep monográfiában a teljesen ismeretlen szerző ilyenolyansága? Különösen, hogy jóformán köze nincsen a Zep-hez az elmondott történeteknek. A saját sztorijai veszettül a levegőben lógnak, csonkolt marha mind, elől véres, hátul véres, se füle, se farka, boci, boci tarka.

Másfelől maga a monográfia is, hát… likas. Tartalmatlan. Alig több, mint ha az ember a netet túrkálná fel a Zep történetéről. Arról nem beszélve, hogy persze, Bonzo halálával véget ért a Led Zeppelin története, de azért mégsem ért véget. A Coda lemezről szinte semmi szó nem esik, ahogyan arról sem, hogy az együttes tagjai (többször éppen Bonzo fiával, Jason-nel a doboknál) még sokszor felléptek Led Zeppelinként. S bár szorosan valóban nem Zeppelin, de azért illenék szót ejteni a tagok szólókarriejéről is, mert ugyancsak megérdemelnék a lemezeik. Legalább egy diszkográfia erejéig.

Harmadrészt Göbölyös N- László, mint fordító, meg a szerkesztők, mintha párszor belealudtak volna a munkába: olyan mondatok jöttek elő, hogy csak pislogtam. Se a magyar nyelvhez, se a stilisztikához nem volt semmi közük, de nagyobb baj, hogy sokszor a szövegkörnyezethez sem.

Egyébként Göbölyös N. Zeppelin könyve sokkal jobb ennél. S egyébként ha monográfia, akkor továbbr is a két No. 1. : Vasváry-Tóth Tibor a Yes együttesről szóló vaskos irása és Molnár Imre-Molnár Gábor Halhatatlan Beatles című izgalmas, dalról-dalra elemzett kötete. Ők nem csupán rajonganak, hanem értik is a zenét, amiről írnak.

Ez a könyv csillagszóró: tele van leg-mondásokkal, hű-vel, meg há-val, de se meleget nem ad, se nagy fénye nincsen.

Álljon itt a legszebb Zepp szám mementóul:

[Legyintés.]

Cartaphilus, Budapest, 2006, ISBN: 9637448322 · Fordította: Göbölyös N. László

2/5

(2014-es bejegyzés,; újrahasznosítás: 2019. március)