Nem emlékszem pontosan, mikor és hogyan kezdődött a zenei ébredésem Az megvan, hogy valahol hét év alatt a Szerdahelyi utcában szól a Mami blue és az Add már, Uram az esőt, és mindkettő tetszik, s hogy a családi összejöveteleken szól a cigányzene, és nagyon nem tetszik a Hopp, te Zsiga, de aztán…

Miután a cikk felkerült a blogra, több észrevétel is érkezett  a pontatlanságaimmal kapcsolatban.Köszönöm szépen a figyelemfelhívásokat a „Tisztán SOLARIS” Facebook-csoport tagjainak, Molnár Krisztinának, Pjotr Encsevnek, Oroszi Gábornak, Turcsik Tibornak, akik ezáltal társszerzőkké lettek! * A…

Nemrégiben voltam már Keep Floyding koncerten az A38 hajón. Nem volt rossz, sőt, de komoly hátast nem dobtam akkor tőle. Leginkább a dilemmám volt nagy, hogy voltaképpen és mindösszesen hogyan is értékeljek egy tribute vagy cover zenekart, amelyik tisztességesen és böcsülettel eljátssza az előd…

Pipi barátommal nem pontosan ugyanazokat a zenéket szerettük, de nagyjából igen. Voltak mértani közepeink jócskán. Az egyik ilyen közép a Pink Floyd volt. Elsősorban a The Wall és az Animals albumuk. Az előbbi nekem volt meg előbb, az utóbbi Pipinek. Jó kis india nyomású bakeliten mindkettő, amin…

Na, most. egyfelől az egyik kedvencem a Yes együttes, ezért a szuperlatívuszukban egyetértek Vasváry-Tóth-al, ami a zenekart illeti. Ami viszont Vasváry-Tóth könyvét illeti, egyetértek legalább magammal, hogy ÍGY KELL MONOGRÁFIÁT ÍRNI! És ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni.  Így, hogy nem pusztán…

Miközben olvastam, elővettem néhány Syrius lemezt, mp3-formában, és újrahallgattam őket: mondhatom, utolért a döbbenet! Az együttes valóban hihetetlenül jó zenét csinált az alatt a rövid idő alatt, amíg létezett! Hihetetlenül jót! Tudtam én ezt eddig is, de most tudatosult igazán. Jól mondja a…

Elolvastam. Újra és sokadszor: a monográfiai etalon továbbra is Vasváry Tóth Yes-könyve marad. Nem csupán a szerteágazó információ-áradat miatt, a háttérmorzsák miatt, hanem elsősorban azért, mert mer élvezetesen szubjektív lenni. S a szubjektivitásában is egyértelmű, hogy szereti munkájának…

Na nem, kérem, na nem! Ez a kötete mélyen méltatlan a Led Zeppelinhez is, és a Cartaphilus Kiadó zenészekről kiadott sorozatához is. Egyrészt, mert ez a párhuzamos életrajzos dolog hihetetlenül indokolatlan- Konkrétan, kifenét érdekel egy Zep monográfiában a teljesen ismeretlen szerző…