A bejegyzés eredeti megjelenési helye koncert.hu, bár a két szöveg nem teljesen azonos. A The Dark Side of the Moon volt az első Pink Floyd lemez, amit hallottam. Lenyűgözött. A Money-t már ismertem róla, az néha megszólalt a rádióban. De azt, hogy ennyire összetett, energikus, szép zene, nem…

Ha már újravarázsolták a Központi Könyvtár zenei részét, körülnéztem, lapozgattam, és az Ákos-könyv mellett ezt hoztam magammal. Mert Török Ádám piszok jó zenész, és mert számomra mint figura annyira nem jön be. Semmi konkrét, csak blikk. De ez sosem zavart abban, hogy a zenei nagyságát elismerjem.…

Kicsit ódzkodom a saját blogomtól. Ettől a zeneitől. Legalábbis annak Zenehallgatás menüpontjától. Mert egy koncertről vagy könyvről nagyon sok szempontból lehet véleményt mondani. Magáról a zenéről sokkal problémásabb.  Továbbra is úgy vagyok vele, hogy a zenéről írni kicsit olyan, mint a…

Nem emlékszem pontosan, mikor és hogyan kezdődött a zenei ébredésem Az megvan, hogy valahol hét év alatt a Szerdahelyi utcában szól a Mami blue és az Add már, Uram az esőt, és mindkettő tetszik, s hogy a családi összejöveteleken szól a cigányzene, és nagyon nem tetszik a Hopp, te Zsiga, de aztán…

Miután a cikk felkerült a blogra, több észrevétel is érkezett  a pontatlanságaimmal kapcsolatban.Köszönöm szépen a figyelemfelhívásokat a „Tisztán SOLARIS” Facebook-csoport tagjainak, Molnár Krisztinának, Pjotr Encsevnek, Oroszi Gábornak, Turcsik Tibornak, akik ezáltal társszerzőkké lettek! * A…

Nemrégiben voltam már Keep Floyding koncerten az A38 hajón. Nem volt rossz, sőt, de komoly hátast nem dobtam akkor tőle. Leginkább a dilemmám volt nagy, hogy voltaképpen és mindösszesen hogyan is értékeljek egy tribute vagy cover zenekart, amelyik tisztességesen és böcsülettel eljátssza az előd…

Pipi barátommal nem pontosan ugyanazokat a zenéket szerettük, de nagyjából igen. Voltak mértani közepeink jócskán. Az egyik ilyen közép a Pink Floyd volt. Elsősorban a The Wall és az Animals albumuk. Az előbbi nekem volt meg előbb, az utóbbi Pipinek. Jó kis india nyomású bakeliten mindkettő, amin…

Na, most. egyfelől az egyik kedvencem a Yes együttes, ezért a szuperlatívuszukban egyetértek Vasváry-Tóth-al, ami a zenekart illeti. Ami viszont Vasváry-Tóth könyvét illeti, egyetértek legalább magammal, hogy ÍGY KELL MONOGRÁFIÁT ÍRNI! És ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni.  Így, hogy nem pusztán…

Miközben olvastam, elővettem néhány Syrius lemezt, mp3-formában, és újrahallgattam őket: mondhatom, utolért a döbbenet! Az együttes valóban hihetetlenül jó zenét csinált az alatt a rövid idő alatt, amíg létezett! Hihetetlenül jót! Tudtam én ezt eddig is, de most tudatosult igazán. Jól mondja a…

Elolvastam. Újra és sokadszor: a monográfiai etalon továbbra is Vasváry Tóth Yes-könyve marad. Nem csupán a szerteágazó információ-áradat miatt, a háttérmorzsák miatt, hanem elsősorban azért, mert mer élvezetesen szubjektív lenni. S a szubjektivitásában is egyértelmű, hogy szereti munkájának…