Korrekt. Rövid. Tömör. Kicsit lendülettelen, stílustalan. De a célját, feladatát betölti: bemutatja Gary Moore-t a világ egyik legjobb, sajnos azóta elhunyt gitárosát. Mementónak, felszínes bemutatásnak jó. 

A legfőbb hiányossága, hogy nem csinál kedvet, nem kelti fel igazán a kíváncsiságot sem a gitáros zenéje, sem a személye iránt. Pedig talán ez lenne egy monográfia legfontosabb célja. 

Szóval van egy könyv magyarul Gary Morre-ról, de jobbára csak mint tárgy. Kár érte, de fogjuk fel úgy, hogy van fél pohár vizünk, és ne úgy, hogy csak fél pohár vizünk van. De azért sokat mondó az a tény, hogy ennél többet nem is tudok írni róla.

A rockzenei monográfiák etalonja a továbbiakban is Vasváry-Tóth Tibor Yes – A Rockzene Rendszere című könyve. Úgy fest, felülírhatatlan.

Metrum, Budapest, 1990, ISBN: 9631089282

3/5

(2013-as könyvesblog-bejegyzés, 2019. márciusi újrahasznosítás)

És most jusztsem a Looner-t idézem, hanem ugyanarról a lemezről egy jó kis zúzást.