Ami az alap: imádoma Dire Straits zenéjét, amióta csak először hallottam; az pedig vagy harminc éve volt. A Romeo and Juliet, majd a Private Invedstigations volt az első nagy szerelem. A fizikai első nagy szerelmem is hozzá kötődik.
Vagyis elfogult vagyok a zenkarral: pozitívan, de nem elvakultan (pl. az On Every Street-lemezt az elejétől a végéig egyszerűen nem tudtam végighallgatni, de nekem az már nem „A” Dire Straits, hanem Mark Knopfler szólólemez, csak más néven). Mármint az együttessel. (Knopfler és a Dire Straits ékes példája annak, hogy egy szerencsés csillagzat alatt született és működő együttes nem csupán a tagok összessége, hanem valami sokkal több. Ahogy annak is, hogy mi történik, amikor az egyik tag személyisége túlságosan rátelepszik az együttesre, és az csak a mintegy kisérőzenekarrá degradálódik. Ez történt a Genesissel is, mielőtt Phil Collins kiszállt, és így lett Presser Gábor szólólemeze is az utolsó LGT lemez. Mondom ezt úgy, hogy mind az LGT, mind a Genesis a szívem csücske volt.)
Lunkán Katalin könyve egy hurrá-optimista fan-könyv. Rosszul megírva. Olyan, mintha mindenféle infókat leszedett volna a netről, kicsit gatyába rázta, kicsit átfogalmazta volna, aztán visszatöltötte egyetlen dokumentumba, s lőn, vóálá, egy könyv. Sajnos csak kinézetre.
Egyetlen hatalamas pozitívuma van a munkájának: az, hogy általa létezik magyarul könyv az együttesről. Hazudok: van még egy nagyon jó húzása, ez pedig a dalszövegek magyarítása, köszönet érte!
De jóvanna, miért várok én minden monográfiától Vasváry-Tóth-féle Yes-könyv színvonalat?
Ami érthetetlen: a szerző belefog Knopfler szólókarrierjének is a taglalásába, majd el is jut vele az első lemezéig. Ami 1996-ban (!) jelent meg! A maradék 5 (!) lemezről néma a csönd. A könyv 2011-ben jelent meg! Érthetetlen! Ahogyan az is, hogy a Chat Atkins-es kollaborálást megemlíti, de az Emmylou Harris-szal valót (két lemezen) nem. Ahogyan azt a tényt sem, hogy közreműködőként kb. száz lemezen játszott Knopfler bácsi, olyan nevekkel, mint B. B. King, Jon Anderson (az ő kihagyása számomra büntetendő cselekmény!), Kris Kristoferson, Eric Clapton vagy a Thin Lizzy. Mintegy mellékesen....
De mondom, legalább van könyv magyarul a Dire Stratits-ről!
Aposztróf, Budapest, 2011, ISBN: 9786155056147
2/5
(2012-es könyvesblog bejegyzés, 2019- márciusi újrahasznosítás)
