Koncertbeszámolók, zenei könyvek értékelései, zenehallgatás

Moha zenét hallgat

Moha zenét hallgat

Solaris: Nostradamus 2.0 Returnity: Unborn Visions (2019)

A magyar progrock kiemelkedőinek folytatásos lemeze

2019. december 06. - Mohácsi Zoltán

Miután a cikk felkerült a blogra, több észrevétel is
érkezett  a pontatlanságaimmal kapcsolatban.
Köszönöm szépen a figyelemfelhívásokat
a „Tisztán SOLARIS” Facebook-csoport tagjainak,

Molnár Krisztinának, Pjotr Encsevnek,
Oroszi Gábornak, Turcsik Tibornak,

akik ezáltal társszerzőkké lettek!

*

A Solaris kamaszkorom óta az egyik kedvenc együttesem. Naná! Kemény alapokon dallamos, változatos, szép, tréfás, döngölős muzsika, összetett kompozíciók, és cseppet sem lila ködös progresszivitás.

VISSZAPILLANTÓ

Anno a Hanglemezgyártó Vállalat csalt csapdába. Akkoriban, amikor még bakelit lemezek voltak csak, és még azokból is volt kislemez, aminek egy-egy oldalán csak egy-egy dal fért el. Fura, mi? Volt egy kislemez-sorozat, Rockhullám volt a címe. Feltörekvő, némi népszerűségre, ismertségre szert tett együttesek, előadók kaptak nyúlfarknyi lehetőséget ezeken a lemezeken. Volt akkoriban egy Hit-Rock nevű hard rock csapat, aminek A vén csavargó halála című dala viszonylag már ismert volt. Az egyik Rockhullám kislemez A oldalára ők kerültek. A másikra egy instrumentális rockzenét játszó, számomra tök ismeretlen rock együttes, fuvolával tarkított muzsikája. A nevük semmilyen szempontból nem mondott semmit: Solaris. Még sem Lem regényét, sem a belőle készült Tarkovszkij-filmet nem ismertem. (Mentségem legyen, tizenkevés éves voltam.) A kislemezen a Solaris játszotta a Solaris című számot. Akkoriban még nem nagyon találkoztam instrumentális rockzenével. A fuvola jelenléte teljesen elbűvölt. Jó volt az a Hit-nóta, ami miatt megvettem a kislemezt, de végül a Solarist hallgattam sercegősre. Így kezdődödött a szerelem. Amikor meglepő fordulattal, valószínűleg nem figyeltek oda a Hanglemezgyártó illetékesei, mintegy véletlenül megjelent a zenekar első, mára klasszikussá érlelődött lemeze, a Marsbéli krónikák, szinte hetekig le sem vettem a lemezjátszóról. Hihetetlenül tetszett. Úgy maradtam.

Megtörtént, hogy az akkoriban szokásosnak számító, május elsejei LGT-Mini tabáni bulira a Mini valamiért nem tudott eljönni. Jómagam nagyon kedveltem az LGT-t. De igazán nagyon. A Mini helyett a szervezők a Solarist léptették fel. Ami simán lejátszotta az LGT-t a színpadról. S ami tény, elhiheted, számomra volt a legmeglepőbb.

A Solaris aztán szép csöndben „átmetamorfóziálódott” Napoleon Boulevard-dá. Ami egy egészen más minőségű zene volt. Popzene. Minőségi, pazarul hangszerelt popzene, igazán pompás, keserédes, gúnyos, szatírikus szövegekkel, Vincze Lilla egyedi hangjával. Taroltak is akkoriban mint az atom. Hallgattam én is őket, koncerten is jártam, most is van egy csomó daluk a telefonomon. De az nem Solaris volt. Akkor sem, ha valahol a mélyben a szellemisége ott is volt.

De közben a Solaris sem halt hamvába. Ahogy megtudtam (köszönet neked, Molnár Kriszta, aki helyre tetted a kronológiámat!), az együttes gyakorlatilag bezsarolta a Hanglemezgyártót, csak akkor voltak hajlandók aláírni egy új NBLD lemez szerződését, ha megjelenhet egy Solaris lemez is, az 1990. Ami (hurrá!) dupla lemez lett.

A Solaris 1996-ban Brazíliában járt, ott kaptak felkérést az új lemezre. Ez 1999-ben megjelent, Nostradamus lett a címe. Ami úgy maradt teljesen hű a Solaris sound-hoz, hogy az gregorián-szerű énekhanggal csavart egyet az egészen. Aztán folymatosan mindenféle érdekességek, múltból előszedett ezmegazok, koncertek, egyebek is megjelentek. Meg az együttes billentyűsének, Erdész Róbertnek az Ulmann Zsuzsával megalakított együttesének, a Cabaret-nek egy (nagyon jó) lemeze. Illetve voltak szólóprojektek is, az azóta sajnálatosan elhunyt Cziglán István Seven Gates of Alhambra, Erdész Róbert Meeting Point és Kollár Attila két Witchcraft lemeze.

Közben beindult a vergődés a Napoleon táján is, hol megszűnt, hol volt, hol nem volt, néha kiadtak egy lemezt, néha meg botránykodtak egy kicsit egymás között, végül 2010-ben hattyúdalként megjelent a Világfalu című nagyon jól sikerült lemezük.

Ekkor lendült egy nagyot a Solaris-szekere. Bár időközben jártak Amerikában, ahol rögzítették is a los angeles-i koncertjük anyagát, voltak Mexikóban (szintén rögzült a koncertanyag). Majd 2013-ban szoktak rá az egy év per egy koncertre a MOM Kult-ban és a Müpá-ban, ami jó szokásukat eleddig következetesen megtartották. 2014-ben, tizenöt év kihagyással elkészítették a Marsbéli krónikák második részét. Jött még ki ismét ezmegaz, ínyenceknek való csemegék LP-n, de új stúdióalbumra, nem kapkodósak a fiúk, ismét várni kellett öt évet. Idén, az aktuális MOM Kultúrális Központban debütált a Nostradamus 2.0 című anyag: a koncert lemezbemutató volt, abban az értelemben is, hogy ott és aznap volt először kapható a lemez.

solaris_nostredamus_2_0.jpgAZ ÚJ LEMEZRŐL 1.: Külsőségek, egyebek

Mindjárt itt van a borító. A Solaris ötletes, szép lemezborítókkal dolgozott eddig is. A mostani is majdnem jó lett. Csak mégsem.

A fotó és a ráhúzott kék tónus nagyon szépen mutat. De a képet valahogy elnyomja a rengeteg szöveg. Mi a lemez címe? Mi az alcíme? S ki az előadó?

Kapásból az Unborn Visions felirat nyomul a látótérbe, a szöveg elhelyezkedése és a színe miatt is. Holott a lemez címe az, hogy Nostradamus 2.0. Ami szöveget még Returnity szó mérete is elnyomja. A szokásos betűtípussal szedett Solaris együttes név betűmérete legalább valószínűsíti, hogy a borítón melyik szövegrész jelöli az előadót. Amikor a Facebbook-on először felbukkant a kép, én azt hittem, hogy egy hirdetést látok. Nem lemezborítót, hanem hirdetést. Vagy szűkszavúbb front-információ kellett volna, vagy a szövegnek egy másik elrendezése. Ez így sajnos nem lett az igazi.

A számok címei titokzatosak: vagy adottan egy-egy dátum a cím, mint a címadó koncept-darab hat tételénél, vagy mint a maradék három kompozíciónál, egy dátum az alcím. Vacak Sherlock Holmes vagyok. A cd füzete meghagyja a talányt, a Solaris kíváncsi rá, a hallgatók kitalálják-e, miről szólnak a dátumok. Bár némi kapaskodót itt-ott nyújtanak.)

(Az első, hattételes szvit magyarázatai a szerzemény YouTubo-on levő hozzászólásaiból származnak, Seungwon Lee és csege biga nevű felhasználóktól, a 2–4. szám alatti kutakodást jómagam végeztem. Aztán amikor okosabb és logikusabb megoldás érkezett, mint amit én találtam, javítottam is.)

RETURNITY
I. 1960. augusztus 1.

Tóth Vilmos, az együttes elhunyt dobosának születésnapja.

II. 1942. december 2.
Az első atomreaktor beindítása. Az atomkor kezdete.

III.1986. április 26.
Csernobili atomerőmű katasztrófa.

IV. 1905. június 30.
Albert Einstein publikálja „A mozgó testek elektrodinamikájáról” című dolgozatát, amelyben bevezeti a speciális relativitáselméletet. 

V. 1969. szeptember 2.
Beindul az ArpaNET, az első csomagkapcsolt hálózat, az internet őse.

VI. 1969. július 20.
Az első Holdra-szállás.

DOUBLE HELIX, 1953. február 28.
Sztálin halála.
Watson és Cirk felfedezk a DNS kettős spirálját.

DEEP BLUE, 1997. május 11.
1997 május 11-én véget ért a regnáló sakkvilágbajnok, Garri Kaszparov és az IBM Deep Blue nevű sakkszámítógépének párbaja. Az utolsó, hatodik meccset a világossal játszó gép nyerte, és ezzel két győzelem, három döntetlen és egy vereség mellett 3,5:2,5 arányban legyőzte a világbajnokot. Ez volt az első eset a sakktörténelemben, hogy versenykörülmények között, szabályos időmérés mellett a világbajnok alulmaradjon egy számítógéppel szemben.

RADIOSCOPE, 1926. március 20.
Tihanyi Kálmán 1926. március 20-án nyújtotta be a televízióra vonatkozó első bejelentését (MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Iparügyi minisztériumi levéltár, Szabadalmi bíróság – K 603, T-3768). A Radioskop című iratban részletezte a töltésfelhalmozás és -tárolás elméletét, valamint az arra felépített katódsugárcsöves televízió-rendszert, amelyet több típusban írt le, így vezetékes, drótnélküli és színes képátvitelre vonatkozó változatban is. A találmányban megjelent a televíziók tároló technológiájának minden alapvető jellemzője. A szabadalom benyújtása után hozzákezdett a megvalósítás szervezéséhez.

Számomra egy kicsit felemás, hogy ez az első Solaris-lemez (ha az a tavaly megjelent Nostradamus Live LP-t nem számítom ide), amelynek borítóján és a füzetében nem szerepelnek magyarul a számcímek. (Ahogyan a lemez címe sem. Az alcíme ott van magyarul a hátsó borítón.) Minden más lemezüknél a magyar címek és az angol fordításaik is ott vannak. Nem azért, mintha manapság akkora feladat lenne egy-egy angol szót magyarra fordítani, csak valahogy olyan nem jól furcsa... Azért ellentmondásos ez, mert egyébént a cd füzete teljesen magyar nyelvű.

S ha már... A füzetben van két és fél oldal folyószöveg. Ami megmagyarrázza, miről is szól ez a lemez. Persze, a fent említett dátumokról, amiknek az eseményeiről Nostradamus nem írt próféciát. A szöveg nem egyezik meg az együttes weboldalán írott sorokkal, amik a Nostradamus 2.0-ról szólnak. A weboldal még egy munkacímekkel írt, elsődleges bevezető. Bevallom, sokkal okosabb egyik szövegtől sem lettem. Legyen az én hibám!

Ha összeadom a négy dolgot, a dátumok megfejtésének lehetőségét vagy inkább kényszerét, a füzet szövegét, a meg nem írt próféciák latinságát és a latin szöveg magyar fordításának a hiányát. akkor, úgy gondolom, baj van. Az a baj, hogy túl sok a talány, a megfejthetetlen vagy legalábbis nagyon nehezen megfejthető szöveg. S ezáltal bizony a lemez mondanivalója vész el. Bevallom, ha nem határozom el, hogy írok a lemezről, bizony van bennem annyi restség, hogy teljesen feladok minden értelmezési próbálkozást, 'oszt hallgatom a zenét és slussz! (Mondjuk azzal sem járok rosszul.)

Apropó! Lássuk akkor azt, a lényeget! Ööö... jelen esetben azt ne lássuk, hanem halljuk...

solaris_nostredamus_2_1.jpg

AZ ÚJ LEMEZRŐL 2.: „Csak a zene van”

Nem tudom, ismered-e azt a jó várakozást, legyen szó bármiről, amikor szinte remegsz a vágytól, csak megkaphasd, elérhesd, hallhasd, érinthesd, tapinthasd, szagolhasd, ízlelhesd, bármicsinálhasd a vágyad tárgyával? Nos, így voltam, amikor digitális formában lejött a netről ez az új lemez. Éjjel volt már nagyon, nappal vezetgetek, ezért minden szadomazo-lélekvonás nélkül, de reggelre halasztottam az élvezetet.

Amikor előszőr felmásoltam az m3-verziót a telefonomra, nem is néztem a számok listáját, egyből a zenére ugrottam rá, indítás, hallgatás. Az első szám, ami hat szám, harmincnégy perces. S utána van még három három-négy perces darab. Ami együtt háromnegyed órás lejátszási idő. Egy komplett nagylemez lejátszási ideje. Nincs ok az elégedetlenségre. Akkor sem, ha a negyvenöt perc úgy nagyjából a bakelit lemezek lejátszási ideje volt: ennyi fért rájuk, ennyit engedett az akkori technika. A cd-k, ugye, sokkal több adattal elbírnak. De ma már nem is annyira cd-ben gondolkodunk, sokan azt mondják, lejárt már az idejük. A lényeg: a háromnegyed óra valahogy karcsúnak tűnik. De, ugye, ami jó, abból sosem elég (Nekem a jóból sosem elég...” – énekelte Vincze Lilla a Czigi-vel [Cziglán Istvánnal] közösen kiadott lemezén). De az arány valahogy billen: egy nagyon hosszú tétel, és három „resztli”, 'oszt slussz! Spongyát rá! A minőség, az élvezet a lényeg!

Ahogy kiléptem a lakásból, uzsgyi, füles a helyére, a telefonba és a fülbe, hangerő az optimálisra (Xiaomi Redmi Note 4, az equalizerrel tudom csak halkítani, mert üvölt a cucc. Igaz, ezt legalább nagyon tisztán teszi. Vagy néma.) album megkeres és hadd szóljon! Szólt.

Elindultam a Mocsáros dűlőn át Aquincum felé, a vonathoz, onnan Újpest-Városkapu felé, a 196-os megállójába, Újpalota felé. Közben szólt az új Solaris lemez, a Nostradamus második része. Lement a harmincnégy perces szvit, aztán a három rövid szám. Majd vége lett. Egy kicsit értetlenkedve vettem ki a fülemből a fülest. Úgyis pont megérkeztem a munkahelyemre. Szóval elkezdődött a lemez, majd véget ért. Közben is történt sok minden. Rengeteg minden. De valahogy, hogyan is mondjam... a döbbenet az volt, hogy nem éreztem késztetést az azonnali újrahallgatásra. Ilyen még Solaris lemezzel nem történt velem. Hazafelé az új Republic lemezt tettem be, aztán vagy háromszor újrahallgattam. (Mármint nem egy út alatt, hanem a másnapot is beleértve.)

solaris_nostredamus_2_2.jpgDe közben járt az agyam. Nem megállás nélkül, nem kitérők nélkül, de járt. Elsősorban azon, mi a fenét fogok írni a Solaris lemezéről a blogomon? Azon, hogy ha megírom, hogy nem hatott rám elementárisan, azt nagyon meg kell indokolnom. Már csak a Solaris iránt érzett mélységes tisztelet végett is. S nem tudtam azonnal indokot mondani.

És itt léptem bele a fogas-karmos csapdába: figyelmesebben újra kellett hallgatnom a teljes lemezt. Többször is. Hm, egyre nagyobb élvezettel. Mondom, csapda. Ügyes csapda!

A helyzet az, hogy azóta, a múlt hét csütörtökje óta (ma péntek van) ezt az albumot hallgatom. A hosszával, pontosabban a rövidségével még mindig van bajom. De immár csak azzal. A legelső Solaris nagylemez azáltal volt csodálatosan eltalált, hogy valami hihetetlen egyensúlyt találtak a fiúk a zene tempója, a szépség és dögösség, a melankólia és a tréfásabb zenei megoldások között. Aztán ezt az egyensúlyt valami káprázatos hangszereléssel tálalták. Ráadásul bevallottan a kedvenc sci-fi könyveik inspirálták a zeneanyagot. A következő koncepciós lemezükön, a Nostradamus zeneileg ugyanilyen káprázatos volt, latin énekkel. Mivel vajmi kevesen tudnak manapság latinul, szerintem a hallgatók döntő többsége számára a gregorián-szerű énekhang is egyfajta hangszer szerepét töltötte be akkor. Viszont a téma miatt az a hanganyag nehezebb, komorabb volt.

Itt a Nostradamus 2.0 esetében megmaradt a gregorián ének, Ulmann Zsuzsa, Gerdesits Ferenc és Demeter György hangi tolmácsolásában. (Rögtön és azonnal megemlítem a vendég-hegedűst, Szirtes Edina Mókust.) Az ének azonban nem annyira baljós mint az első Nostradamus lemezen: több lágyság, játékosság van benne, egy helyütt pedig kimondottan a Napoleon énekére hajadzik (ami számomra egyáltalán semmi problémát nem okoz).

Még egy apró gondolat a latin szövegről: talán érdemes lett volna rákerülniük a cd füzetére. S mivel latinul vajmi kevesen tudnak manapság, talán magyarul is. Minden bizonnyal teljesebb lenne a kép, igaz, a dátumok fejtegetése talán semmissé válna.

solaris_nostredamus_2_0_meghajlas.jpgVázsonyi Eszter fotója
a 2019. november 16-i lemezbemutató-koncertről

Az első kompozíció, a Returnity hat tételes hosszú szvit Erdész Róbert szerzeménye. (Innen is jelzem, hogy szerintem egyre többen várják a 2014 óta közvetlenül megjelenés előtt álló Welcome To My Brain című lemezét, amelyről egy dal már felkerült a YouTube-ra, Varga János gitár- és Muck Ferenc szaxofon-játékával: pazar.) Egyfelől szokásos Solaris. Másfelől a szokásost nem lehet megunni, hiába szokás. Mert a szokás ebben az esetben is pompás hangulati változatosságot, hihetetlen hangszerelési ötleteket, ritmusváltásokat, gyönyörű dallamokat jelent.

Aham, és ahogy leírtam a fenti mondatot, rájöttem, mennyire általánosan semmitmondó.
– Mondd, kedvesem, hogy lehet szavakkal leírni a zenét?
Zöldszemű gyönyörűm rámnézett.
– És ezt tőlem kérdezed? Nem te vagy a szavak embere?
– Jó, de figyeld csak, elkezdődik a lemez ilyen kis karácsonyi csengettyűs dallammal, belép egy lány, szerintem Ullmann Zsuzsa éneke, aztán az egész kap egy szólógitáros fenyegetést, figyeld csak, majd kinyílik egy gyönyörű, felszabadító dallamban mégis az egész, nem kell félni...
– Hát, valahogy így írd le... Nem?
– Jaaaa! De annyi minden történik a lemezen, hogy ezt így a kutya sem fogja végigolvasni... Jaj, ezt figyeld! Itt meg úgy elengedik magukat a fiúk, hogy csuda, mintha valami heavy lenne. Ilyet az előző lemezen nem nagyon tettek, az valahogy olyan steril lett, tudod, azt te is hallgattad.
– Steril?
– Na, jó, nem steril, csak valahogy ilyen ereszd el a hajalmat lendületek voltak rajta, hiányzott is. S ez még csak az első szám első tétele!

És akkor Kollár Attila fuvolajátékából még nem is hallott semmit. Mondhatnám: és így tovább. Végig tudnám így írni az egész lemezt, de tényleg nem hiszem, hogy bárki el is olvasná, olyan hosszú lenne. És úgysem adná vissza a zenét.

A szvit első tételének érdekessége, hogy az együttes volt dobosának, a 2013-ban elhunyt Tóth Vilmosnak a játékára épít: egy még életében felvett hangsávot használtak fel, és arra játszották rá a vadonatúj zenét. A lemez bemutatóján a zenekar mögött senki nem ült a doboknál, Tóth Vilmos videófelvételről dobolt.

A Double Helix és a Deep Blue Kollár Attila szerzeménye. Az előbbi egy játékos, könnyed-dallamos darab, nem bonyolult szerkezettel, dúdolható fő dallammal. A könnyed szó természetesen a Solaris mércéjével mérve értelmezendő. Az utóbbi fajsúlyosabb, kemény gitárriffre építő darab. A riffet Attila (mintegy szokásosan) gyönyörű fuvola dallamai tompítják, majd a középrész szintetizátor-szólója.

A lemezt záró Radioscope-ot Bogdán Csaba írta. A három rövid dal közül ennél fájt legjobban a rövidség, valahogy sokkal több van benne, mint amennyi kijött belőle. Az előző két Kollár Attila szám is rövid, mégis kerek egészek. Ez meg nem, komoly hiányérzetem volt a kibontás, a folytatás hiánya miatt. A felépítése egyébként pont ellenkezője a Deep Blue-nak: a könnyed kezdő és záró dallamot egy kemény belső szólórész osztja ketté.

Nem is szaporítom tovább a szót. Úgysem fogom tudni leírni a zenét. Szóval nagyon jó lemez ez! Nagy meglepetés nincsen rajta, voltaképpen a szokásoson megunhatatlan Solaris-sound. De a kiemelt szó nem a szokásos, hanem a megunhatatlan. Úgy másfél hete mindennap meghallgatom. És még nem unom.

Hallgassátok, vegyétek, vigyétek kis hazánk legismertebb és talán legkelendőbb progrock együttesének a zenéjét!

*

Már csak egy dologra nem tudok rájönni: ki írta meg latinul Nostradamus meg nem írt próféciáit? (Az első Nostradamus-lemezen a következő infót olvasom: „A forrásanyagok útmutatása nyomán íródott versek: Erdész Róbert. [...] Külön Köszönet Laczkó Katalinnak gyönyörű latin fordításaiért...”

*

P. S., ami remélhetőleg prófécia:
Ötlet a következő lemezhez: a Marsbéli krónikák volt a tagok akkori kedvenc sci-fi-olvasmányélményeinek a lemeze. Lehetne frissebb szerzőkkel aktualizálni a sci-fi vonalat, mondjuk Philip K. Dick, Dan Simmons, James S. A. Corey (aki ugye két személy), Ian Banks, Erdész Róbert :-D, stb., stb.

 

A SOLARIS EGYYÜTTES E LEMEZEN ZENÉLŐ TAGJAI:
Erdész Róbert
Kollár Attila
Bogdán Csaba
Seres Attila
Gömör László
Raus Ferenc
Tóth Vilmos (1960–2013)

(valamint, ahogyan olvashatjuk):
„és Cziglán István, aki mindig velük van

 A cd füzetében szereplő szöveg:

Volt egy év, amikor az egész világ a Holdra-szállás lázában égett. Jogosan, persze, de ugyanannak az évnek őszén, alig pár hónappal Neil Amstrong "legendásan kis lépései" után, szép csöndben, minden különösebb felhajtás nélkül bekapcsolták a világot átfogó internethálózat ősét, az ARPANET-et.

Akkor még senki sem sejtette, hogy ezzel új korszak kezdődik az emberiség történetében.
Igaz, nem a Skynet ébredt öntudatra aznap, csak négy egyetem számítógépei kapcsolódtak össze egymással, ám ennek a látszólag jelentéktelen eseménynek a hatása mára az egész világunkat átformálta.

Ma az a technológiai-boom irányít bennünket, aminek persze, csak egyik eleme az internet-forradalom. A maghasadás felfedezése, a televízió feltalálása, a mesterséges intelligencia megszületése vagy az idő fogalmának alig felfogható változása mind-mind egy csepp ebben a mindent elárasztó, információs tengerben. Amit lehet áldásnak tartani, de lehet sorscsapásnak is. Egyet nem lehet vitatni: drámaian megváltoztatta a világot.

És ez a változás egyszerre lehet felemelő és pusztító, és fogalmunk sincs róla, melyik forgatókönyv valósul meg végül. Nincs biztos jövőnk. Se jó, se rossz.

A felfedezéseink Janus-arcúak: kaput nyithatnak az örökkévalóságra, vagy örökre eltörölhetnek bennünket a Föld színéről. Ianus az átjárások (iani) és kapuk (ianuae), a kezdet és vég védőszelleme a római mitológiában, és mi most pont ezek előtt a kapuk előtt állunk....
Nostradamus háborúk, királyok, egyházak, intrikák, összeesküvések, forradalmak, árulások és lázadások véget nem érő sorozatának képzelte a jövőt. Nem is alaptalanul.

De ha azt kérdezzük, hová jutott mindeközben az ember, hajlamosak vagyunk azt felelni, hogy sehová. Hogy most is ugyanolyanok vagyunk, mint régen: lehet, hogy nem kézi erővel, de most is háborúzunk, több vallásunk és egyházunk van, mint valaha, árulás, összeesküvés, forradalom és lázadás ma is zajlik szép számmal, még királyt és királynőt is tudunk mutatni, sőt, szokás azt mondani, hogy mi magunk se változtunk sokat. Hogy a szándékaink, érzelmeink, jó és rossz tulajdonságaink szinte ugyanazok, mint régen. Vagyis tényleg nem jutottunk sehová.
De tényleg nem? Tényleg nem változott semmi a történelem kezdete óta?

Hát egyvalami biztosan történt: a mai technológiánk jól-rosszul, de hét és fél milliárd embernek teremt otthont a Földön. Erre soha korábban nem lettünk volna képesek.

És ezt az eredményt nem háborúk, királyok, egyházak, intrikák és összeesküvések szülték.
A tüzet, a kereket, a zenét, az orvoslást, a gőzgépet, a rádióhullámokat csak unalmas, szürke hétköznapokon lehet fölfedezni. A gondolkodáshoz idő kell. Rengeteg idő. És az csak hosszú, békés időszakokban adatik meg.

A háborúknak, királyi családoknak, birodalmakat behálózó összeesküvéseknek alig van köze a történetünkhöz, mégis ezeknek az emlékét őrizzük a legnagyobb műgonddal: az uralkodóét, aki legalább két feleségét megölette, a császárét, aki fölgyújtott pár római épületet vagy a hadvezérét, aki elefántokkal vágott át a hegyen, hogy meghódítson egy várost. Na, ők méltónak bizonyultak az emlékezetre.

Azokról viszont, akik igazából hozzásegítettek bennünket ehhez a mostani jövőhöz, ehhez a MOST-hoz, alig tudunk valamit.

Bulvár-történelmet gyártottunk. Bebeszéltük magunknak, hogy a történetünk olyan, mint a Trónok harca. De ez csak egy képzelt történelem – Nostradamus jóslatait viszont pont ez a tévképzet, ez a képzelt történelem szülte. Csupa olyan eseményt vizionált, ami pontosan beleillett ebbe a mítoszvilágba: háborúkat, antikrisztusok, uralkodók születését és bukását - de semmi olyasmit, ami kívül esett volna ezen a szűk mezsgyén. Így aztán itt maradtunk egyetlen valamirevaló, megvalósult jövendölés nélkül.

Ez a lemez a „soha meg nem született jövendölésekről” szól. Csupa olyan sorsfordító eseményről, ami nélkül a világ nem lehetne olyan, mint amilyen lett.

Hogy ez jó vagy rossz?

Egyikünk sem sejti.

Mindkét útról vannak képzeteink, és ezek a képzetek inspirálták ezt az albumot.

 5/5

(2019)

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsizenethallgat.blog.hu/api/trackback/id/tr6215332174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása